Február 13-án rendezték meg, a Kocatartási Konferencia második részét, az Ohio Sertéskongresszus egyik mellék témájaként. Dr. Monique Pairis-Garcia a Pig Progress rendszeres cikkírója jóléti (welfare) szakértő, aktívan részt vett az esemény rendezésében. Az amerikai konferencia jó példa arra, hogy milyen mértékben növekszik világszerte a téma iránti érdeklődés.
1. Domináns kocák? Nem probléma
Kedvenc szokásom szerint először tekintsük át a történelmet. Először is, miért fejlesztett ki a sertés szakma vemhes-koca kutricákat? Amennyire én tudom, ennek két oka volt. Először is: nagyobb csoportokban a domináns kocák támadják a félénkeket, ami verekedést, stresszt, sőt vetélést is okozhat.
Jogos ha azt mondják, hogy 2018-ban ez az ok már nem érvényes. Igen, a kocák még mindig verekednek, de tudásunk a koca viselkedésével kapcsolatban fejlődött. Így már megértettük, hogy miért küzdenek (hierarchia kialakításáért), mennyi ideig küzdenek (általában néhány napig) és mikor van lehetőség a vetélésre (5-25 nappal a megtermékenyítés után). Ezért a holland sertéstenyésztő rendszerint közvetlenül a termékenyítés után helyezi csoportokba a kocákat.
Tehát a kocáknak közvetlenül a termékenyítés után, vagy egy hónap múlva történő csoportos kutricába helyezése általában megakadályozza a nemkívánatos mellékhatásokat. Ráadásul, ha a csoportos kocaszállás kutricái elég nagyok és rejtekhelyeket biztosítanak, a félénk kocáknak lehetősége van elmenekülni.
2. Nehéz az üzemeltetés? Ma már nem
A második ok, amiért az egyedi vemhes koca kutricákat kifejlesztették a könnyebb üzemeltetés. Az egyedi kutricában levő kocák könnyebben megközelíthetők, azonosíthatók és kezelhetők a gondozók számára, mint amikor egy csoportban mozognak.
Az idő előrehaladásával a technológia is fejlődött. Megkérdezhetjük, hogy tényleg szükség van-e az állandó bezárásukra ahhoz, hogy megfelelően kezeljük őket? Tovább lépve szükséges-e egy sertéstenyésztő rendszeres fizikai jelenléte a koca fejlődésének és jólétének megfigyeléséhez? A válasz: kétszer is nem – a későbbiekben majd példákat is említek.
3. Növekvő állat jólét
A csoportos kocaszállások kialakításának irányába mutató változások gyakori oka az "állatjóllét" javítása, amely kifejezés erős reakciókat vált ki, pozitív és negatív irányban egyaránt. Az állatvédők azt állítják, hogy embertelen a kocák elzárása életük legnagyobb részében – és ez az üzenet eljutott a fogyasztókhoz is. Nem mindig kelt kedvező benyomást az otthonukban élő embereknél az egyedi kutricában elhelyezett kocákról készült képek látása – különösen, ha ez a kép az összefüggésektől elszakítva látható.
Őszintén szólva nem vagyok meggyőződve róla, hogy a termelők többsége elsősorban az állatjóléti előírások miatt váltana világszerte a csoportos kocatartásra. Valószínűbb, hogy sok gazdaság megtanulta, hogy a csoportos kocatartás valóban kifizetődik.
4. Több lehetőség közül választhatunk
A csoportos kocatartásra történő áttérés nem egyszerű dolog. Szükséges a tenyésztési létesítmények és azok működtetésének alapos átgondolása. A „vissza az alapokhoz” való megközelítést válasszuk-e, a kutricák viszonylag egyszerű átalakításával, vagy egy csúcstechnológiai megoldást?
A „vissza az alapokhoz” egyszerűen azt jelentheti, hogy megszabadulunk a „vasak” többségétől a vemheskocaszállón, és helyette padlós etetést alkalmazunk.
Másik lehetőség, amelyet gyakran láthatunk például Dániában, az úgynevezett szabad hozzáférésű kutricák. Ez az egyedi kutricák kombinálása szabadtartású területtel. A kocák az egyedi kutricában tartózkodhatnak, ha akarnak, és szabadon kijöhetnek a csoportos területre, ha sétálni akarnak.
A legtöbb beruházást (a berendezésekben és a személyzet képzésében egyaránt) az Elektronikus Koca Etetési (Electronic Sow Feeding - ESF) rendszer kialakítása igényel, amelyekben a kocák egyedi füljelzőkkel vannak ellátva, és olyan etető állomásokkal, amelyek ezeket a füljelzőket le tudják olvasni az egyedek beazonosítására a megfelelő takarmány adag kiosztásához, és ha szükséges a kocák kiválogatásához például egyedi kezelésekhez, vagy ellésre. Ilyen rendszerre látható példa az első képen.
5. A stressz megelőzhető!
A stressz mértéke a kocák között jelentős mértékben csökkenthető. Segíthetjük a kocákat, hogy jobban érezzék magukat a csoportos tartásban. A kocasüldőket "kiképezhetjük" a csoportos tartás és etető állások használatára, így teljesen felkészültek lesznek a körülmények elfogadására, amikor betelepítjük őket.
Kocák egy csoportja első betelepítésükkor a csoportos kocaszállásra. Fotó: Hans Prinsen
Ezen túlmenően választhatunk, hogy stabil vagy dinamikus csoportokat alakítsunk-e ki. Az elsőben a kocák egy csoportot alkotnak a vemhességük, majd az ellésük alatt is, és leválasztásuk után ismét találkoznak egymással. Így a hierarchiát kialakító harcok nem szükségesek, mivel mindegyikük ismeri már egymást. A dinamikus csoportok (ahol különböző vemhességi stádiumú kocák vannak együtt) több helyet igényelnek, de a tervezés szempontjából gyakran rugalmasabbak.
6. Gazdaságosság: A csoportos tartás nem rosszabb
Azoknak, akik szkeptikusak a csoportos tartás kialakításával szemben: elég sok kutatás, többek között Észak-Amerikában is kimutatta, hogy a csoportos tartás nem jelent visszalépést a technikai eredmények és a teljesítmény terén.
A Minnesota Egyetem kutatása például nem talált "következetes különbséget a termelékenységi szintben". John McGlone egy 2013-as áttekintésében hasonló megállapításra jutott. Egy másik tanulmány a Prairie Swine Center-ben Saskatchewan-ban, Kanadában 2014-ben kijelentette, hogy a csoportos tartás sikerességében a jó állomány kezelés a kulcsfontosságú elem.
7. Gazdaságosság: Jobb fialási arány
OK - ha a technikai eredmények azonosak, akkor miért álljunk át? Az egyik tapasztalat szerint több koca tenyésztő arról számolt be, hogy a csoportos kocatartás jobban felkészíti a kocákat a fialásra. Mivel a vemhesség ideje alatt az állatok szabadon mozoghatnak, jobban felkészülnek a fialásra, amint azt például Sébastien Menguy, a franciaországi komplett telep tulajdonosa megerősítette. Az ellési folyamat általában simább, mint az egyedi kutricák használata esetén, ami alacsonyabb malac elhullási arányt eredményez az ellés idején.
8. Gazdaságosság: Adatkezelés
Egy fontos előny, amelyet nem sokan láttak kezdetben -, ami azonban most gyorsan nagy jelentőségre tesz szert: a nagy adathalmazok kezelése. Amikor a tenyésztők az ESF rendszert alkalmazzák, a füljelölés nem csak az egyedi etetést teszi lehetővé, hanem széleskörű célzott megfigyelésre is alkalmat nyújt. Intelligens szoftverrel a tenyésztők hihetetlen mélységű betekintést nyernek a takarmány- és vízfogyasztásba és a súlygyarapodásba.
A modern időkben, a számítógépek és a nagy adathalmazok egyre nagyobb lehetőségeket kínálnak, és ez sokkal eredményesebb üzemeltetést tesz lehetővé, mint korábban valaha - a potenciális problémák nagyon korán felismerhetők a megváltozott takarmányfogyasztási görbe alapján.
9. Gazdaságosság: Továbblépés a fiaztatóban
Ráadásul ez nem áll meg itt. Ha a kocák füljelzőkkel vannak ellátva, akkor a takarmány- és vízfogyasztás a fiaztatóban is nyomon követhető, mint például az Egyesült Királyság telepein. Így a vemhes kocaszálláson összegyűjtött adatokkal együtt a tenyésztők szinte teljeskörű betekintést nyernek a koca teljesítményére minden ciklusban, és széleskörű lehetőséget kapnak a teendők meghatározására.
10. Gazdaságosság: Precíz takarmányozás
Egyre jobban ismerjük az ellés és szoptatás ideje alatti tápanyag igényeket - például a dán tartási és jóléti szakértő Vivi Aarestrup Moustsen, vagy a Cargill Animal Nutrition segítségével.
Ha az adagolórendszerek teljesen automatizáltak, pl. az Elektromos Koca Etetési (ESF) rendszereknél lehetőség nyílik a kocák tápanyag igényének pontos kielégítésére, ami így már az elletőbe telepítés előtti szakaszban megkezdhető.
11. Nézzünk körül!
Végül, ha ezek az okok nem tűnnek elég meggyőzőnek, akkor gondoljon a következőkre. A világ számos vezető sertéstartó állama sikeresen átalakult csoportos kocatartóvá. Az EU-ban a váltás 2006-ban kezdődött, és 2013-ban fejeződött be, Dániában és más skandináv országokban már ezt megelőző tapasztalatokkal. Ami kezdetben az állatjóléti igényekkel előidézett fejlődésnek indult, olyan ajtókat nyitott meg, amelyek további előnyöket eredményeztek, mint ahogyan az előrelátható volt.
Smithfield és a közelmúltban a nagy Thai agrárvállalkozás, a Betagro is bejelentette az átállás befejezését. Átálltak volna vajon, ha ez nem lenne előnyös számukra?
