Születéskor a malac testtömegének 82% víz. A 100 kg hasított súly elérésekor még mindig 51%. Ez önmagában is mutatja, mennyire fontos a sertések növekedéséhez a víz.
Az élet első hetében a kismalac főleg a koca tejét issza. De az első hét után hamarosan elkezd a malac vizet inni. Gyakori, hogy a malacokat meleg állóvízzel itatják. Ha a víz hőmérséklete meghaladja a 20 ° C-ot, ez bakteriális fertőzések, például MRSA forrása lehet. Ezért elengedhetetlen, hogy használat előtt alaposan tisztítsuk meg és fertőtlenítsük az itatókat.
Kutatások kimutatták, hogy a malacok takarmányfelvétele magasabb, ha fiatal korban kezdenek vizet inni. A növendék sertések általában háromszor annyi vizet isznak, mint amennyi száraz takarmányt esznek meg. Az ellő kocának az éghajlattól és a környezeti feltételektől függően naponta legalább 20 liter ivóvízre van szüksége.
Az alábbi tünetek bármelyike azt jelezheti, hogy a koca nem iszik elég vizet:
- Nehezen kel fel
- Csökken a takarmány felvétele
- Székrekedése van
- A malacokat csak álló helyzetben engedi szopni
Az itatási rendszer kiválasztásakor figyelni kell a környezet, a tartási rendszer, a takarmány, a testtömeg, valamint az éghajlati adottságokra. Az ivóvíznek frissnek és tisztának kell lennie az optimális felvétel érdekében, különösen melegebb éghajlat esetén. Fontos az is, hogy minden egyes kutricában elegendő itatóhelyet biztosítsunk. Néhány sertést a kutricatársak folyamatosan megfélemlítenek, ami akadályozza, hogy az itató szelepekhez jussanak. Ezért javasolt legalább két itatóhelyet kialakítani kutricánként.
Sokféle itatószelep közül választhatunk. A sertések itatószelepként leggyakrabban a harapó-, a nedves etető- és a nyomó szelepeket használják. A nedves etető és nyomószelepeket ivótálakba, míg a harapó szelepeket a falra szerelik.
Az itató szopóka elhelyezése
Az itató szopókák magassága és elhelyezkedése a szopóka típusától, a kutrica elrendezésétől és a sertések méretétől függ. A legkisebb sertések esetében az itató szopókákat általában 5 centiméterrel a vállmagasság felett szerelik fel. A gyakorlatban azonban nem lehet folyamatosan a sertések tényleges magasságának megfelelően változtatni a szopókák magasságát. Ezért a ráharapó szopókákat általában rögzített magasságban szerelik fel a falra. Néhány kutricában az itató szopókákat eltérő magasságokban szerelhetjük fel, hogy minden különböző nagyságú sertés könnyen elérhesse őket.
A legjobb, ha a szopókákat nem a kutrica sarkába helyezzük fel. A sertések mindig a fal mellett ürítenek, és a kiömlő víz fokozná az ammónia mennyiségét. A szopókák felszerelésének ideális helye az etető közelében van. Ha több itatót telepítünk, ügyelni kell arra, hogy közel legyenek egymáshoz. Ha túl messzire helyezzük el az itatókat egymástól, akkor valószínű, hogy az egyiket figyelmen kívül hagyják, és ritkán használják. Emiatt az piszkos és fertőzött lesz, ez pedig egészségügyi problémákat okozhat.
Optimális vízhozam
Az istálló első itatójának vízellátása jobb lehet, mint az utolsónak. Ez nagy kihívást jelenthet, hogy minden disznónak megfelelő mennyiségű vizet adjunk. Ez akár ahhoz is vezethet, hogy a gyógyszerek vízben adagolásakor egyes sertések túl sokat, mások túl keveset fogyasztanak. Ennek megakadályozására hatékony megoldás az automatikus szabályozó felszerelése az itató szopókákra. Ez garantálja az optimális és állandó vízáramlást a ház első és az utolsó itatója között, függetlenül a bemenő víz nyomásától.
Ivási szokások
A kutatások azt mutatják, hogy a sertéseknek bevett ivási szokása van. A hízó sertések és kocák általában délután
15 és 21 óra között isznak, a második csúcs reggel 5 és 11 óra között van. A vemhes kocák leggyakrabban reggel 8:30 és 17 óra között, a szoptató kocák pedig egész nap isznak az elegendő tej termeléséhez. Célszerű csúcsidőben kiemelten figyelni a vízfogyasztásra, és szükség esetén ideiglenesen megemelni a vízszállítást. Ez természetesen automatikusan elvégezhető egy szabályozó használatával is.
Összefoglalva
A gazdák gyakran elfelejtik, hogy az ivóvíz a legkritikusabb tápanyag a sertések optimális teljesítményéhez. A gondos ivóvíz gazdálkodás kiemelten fontos a jobb termelési eredmények eléréséhez és a sertések egészségének biztosításához. Az ivóvíz minőségének rendszeres ellenőrzése, a nem elegendő számú itatóhely kialakítása, valamint a túl alacsony vagy túl magas vízhozam néhány olyan dolog, amely gyakran nem kap elég figyelmet, vagy hibásan működik.
