Az Európai Unióban az idei évtől újra etethető a sertésekkel és a baromfival feldolgozott állati fehérje (Processed Animal Protein – PAP) azaz állati melléktermék. Mit jelent ez a jövőre nézve? Ismét nagy mennyiségben adjuk a feldolgozott állati fehérjét a takarmányokhoz? "Több olyan tényező van, amely valószínűleg korlátozza a használatát."
Az Európai Unióban az idei évtől újra etethető a sertésekkel és a baromfival feldolgozott állati fehérje (Processed Animal Protein – PAP) azaz állati melléktermék. Mit jelent ez a jövőre nézve? Ismét nagy mennyiségben adjuk a feldolgozott állati fehérjét a takarmányokhoz? "Több olyan tényező van, amely valószínűleg korlátozza a használatát."
Az állati melléktermékek továbbra is az állati takarmányok fontos összetevői maradnak világszerte. Ez nem jelenti azt, hogy használatuknak ne lennének kockázatai – például a BSE-válság és a fenntarthatatlan hal komponensek akvakultúrákban való felhasználásával kapcsolatos jelenlegi aggodalmak. Az egész állati fehérjeipar erős kritikai ellenőrzés alatt áll a fenntartható takarmányforrások és a termelés minden egyéb szempontja tekintetében. A fogyasztói preferenciák szintén szerepet játszanak abban, hogy a takarmányok mind növényi alapúak-e, vagy tartalmaznak valamilyen állati mellékterméket. A melléktermékek jövője azonban továbbra is fényes.
Az EU-ban a baromfiliszt sertéstakarmányokban, és a sertéshúsliszt baromfitakarmányokban való felhasználását engedélyezik.
Növekszik a halliszt felhasználás?
A Global Market Insights (Globális Piac Elemző) előrejelzése szerint 2027-re az állati fehérje takarmány összetevők piaca eléri majd a 280 milliárd USD-t. Ennek elsősorban az az oka, hogy az emberi népesség várhatóan tovább növekszik, és ezzel együtt nő a fenntartható, jó minőségű fehérje iránti igény is. Annak ellenére, hogy az akvakultúra ágazat megpróbálja csökkenteni vagy megszüntetni a nem fenntartható halliszt felhasználást azáltal, hogy azt növényekből, mikrobákból vagy rovarokból származó fehérjékkel és zsírokkal helyettesíti, a Global Market Insights előrejelzése szerint a halliszt felhasználása ebben az ágazatban éves szinten 4%-ot meghaladó mértékben fog növekedni 2027-ig.
Szójaliszt
Ugyanez vonatkozik a szójaliszt (SBM) mint takarmány komponens csökkentésére vagy megszüntetésére, amelyet olyan országokból importálnak Európába, mint Brazília és Argentína, ahol a növényt nem fenntartható módon termesztik (azaz olyan területen termesztik, amely korábban esőerdő volt). Így értendő, hogy a Dél-Amerikából importált SBM ma már nem fenntartható. „Az Európai Bizottság a körforgásos gazdaság kritériumainak javítása érdekében a helyben előállított takarmányokat kívánja előnyben részesíteni.”
Mindenesetre az állati melléktermékek felhasználásának jelentős változása az EU-ban csökkenti a szükséges szójaliszt mennyiségét. Ez egyike a fő tényezőknek, amelyek jelenleg befolyásolják a melléktermékek használatát.
A tilalom feloldása
Az EU-ban jelenleg folyamatban van a nem kérődzőkből (sertésből és baromfiból) származó feldolgozott állati fehérje nem kérődzők takarmányában való felhasználására vonatkozó tilalom feloldása. A tilalom válasz volt a BSE-járványra, amely az 1980-as években kezdődött az Egyesült Királyságban, és általánosan elfogadott, hogy azt a hús, a csontliszt és különösen az idegrendszeri szövetek állati takarmányban való felhasználása okozta.
Sok tényező még ismeretlen
Dr. Stefan Mack, az Evonik takarmányozási szolgáltatásért felelős marketingvezetője megjegyzi, hogy jelenleg sok minden ismeretlen még az állati melléktermékek költségeiről, elérhetőségükről és felhasználási szintjükről, amely Európában a 20 éves tilalom feloldása után jelentkezik. Ráadásul a termékek tápláló értékükben eltérőek lehetnek az alapanyagok eredetétől függően.
Megjegyzi: „Bár a jelek szerint a takarmánygyártók általában üdvözlik a feldolgozott állati fehérje használatának lehetőségét, az új szabályozás alapján számos tényező valószínűleg korlátozni fogja a használatát.” Az egyik ilyen, hogy állati mellékterméket csak az egy állatfaj részére gyártó takarmánykeverők használhatnak. Ezeknek az aránya pedig az EU-ban meglehetősen alacsony.” Hozzáteszi: „a szabályozások betartásának biztosítása érdekében befektetésre lesz szükség a folyamat szabályozásába és elemzésébe.”
„A nem kérődzőkből származó melléktermékek tápértéke vitathatatlan”
Anton van den Brink (az európai keveréktakarmány- és premix ipar szövetségének (FEFAC) vezető szakmai menedzsere, valamint az EFFPA-nak, a korábbi élelmiszert állati takarmánynak feldolgozók ügyvezető igazgatója először is kijelenti, hogy a nem kérődző melléktermékek tápértéke vitathatatlan.
„A szójabab import iránti igény csökkenésére gyakorolt jelentős hatásai miatt azonban továbbra is van néhány kulcsfontosságú kihívás a nem kérődzőkből származó melléktermékek gyakorlati felhasználásával, de a hozzáférhetőségével kapcsolatban is” – mondja. „Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sertés- és baromfi melléktermékeket már részben felszívták más, magasabb értékű piacok, például a kedvtelésből tartott állatok tápja és a haltakarmány gyártás.”
Van den Brink megjegyzi, hogy körülbelül 0,5 millió tonna állati melléktermék lesz elérhető sertés- és baromfitakarmány gyártásra. Figyelmeztet: „Lehet találkozni 2,9 millió tonnás értékkel is, de ez a szám minden fajta állati mellékterméket (vegyes és kérődzők melléktermékét is) tartalmazza.
„Helyi szinten, alkalmas gyártósorokkal és kedvező piaci feltételekkel (különösen az általános elfogadottsággal) lehetnek takarmányipari cégek, amelyek képesek felvenni ezeket a forrásokat.” Anton van den Brink.
Ezzel kapcsolatban Van den Brink rámutat arra, hogy a kérődzők melléktermékeinek az állattenyésztési takarmányok minden fajtájába történő visszaállítása jelenleg még nem is került megvitatásra az Európai Bizottságon belül. Úgy véli, ez nagyon valószínűtlenné teszi, hogy a következő tíz éven belül takarmánygyártásra is elérhetővé váljanak. Ezt a véleményét részben arra alapozza, hogy a nem kérődzők melléktermékeinek felhasználására vonatkozó takarmányozási tilalom jelenlegi feloldása 11 évbe telt, mire valósággá vált (ez az EU Bizottságban először a TSE Roadmap II. 2010-en került célként meghatározásra.).
Fogyasztói elvárások
Dr. Mack és mások is úgy vélik, hogy az európai fogyasztók elvárásai szerepet játszhatnak az állati melléktermékek állattenyésztésben való felhasználásának mennyiségében. Van den Brink azonban azt mondja: „Helyi szinten, alkalmas gyártósorokkal és kedvező piaci feltételekkel (különösen az általános elfogadással) könnyen lehet, hogy vannak takarmányipari cégek, amelyek képesek felvenni ezeket a forrásokat.”
Ennek ellenére véleménye szerint a sertés- és baromfi- melléktermékeknek a baromfi- és sertéstakarmányban való széles körű felhasználásának „korlátozott terepe” van. Azt mondja: „A FEFAC óvatosan mérlegeli a sertés- és baromfi melléktermék felhasználás jelenlegi jóváhagyásának az importált szójababra gyakorolt jelentős hatását.”
Növény alapú takarmányozás
Van egy másik fogyasztói probléma is. Különféle okok miatt a fogyasztók sok országban vonzódnak a kizárólag növény alapú takarmánnyal előállított baromfihús vásárlásához. Dr. Janet Remus, a Danisco US vezető műszaki igazgatója megjegyzi, hogy a sertés-, marha- vagy baromfihúsliszteket (vagy ezek keverékeit) évek óta sikeresen használják az Egyesült Államokban baromfi etetésére. Mindazonáltal hozzáteszi: „Az elmúlt években a brojlercsirkék esetében az „antibiotikum nélküli” és az „antibiotikum nélkül neveltek” programokra való áttérés maga után vonta a kizárólag növény alapú takarmányok arányának növekedését is.”
Egyéb tényezők
Vannak más tényezők is, mint például a minőség, az emészthetőség, a konzisztencia és a melléktermékek elérhetősége, amelyek befolyásolják a felhasználást. Dr. Remus rámutat, hogy bár a melléktermékek minden fajtája (baromfi-, sertés- vagy marhahús) elérhető, a sertéshús vagy a marhahús nagyobb mértékben lesz használható az állati takarmányozásban, míg a baromfihús egyre nagyobb felhasználásra talált a kedvtelésből tartott állatok eledelének gyártásában. Hozzáteszi: „sertéseknél a kiváló minőségű, házi kedvenc-állat takarmány minőségű baromfiliszt a növendék takarmányokban lesz felhasználható.”
Dr. Remus szerint, ha a sertés- és baromfitápokban kulcsfontosságú szójaliszt, mint fehérjeforrás beszerzése korlátozott, és ezért magasabb az ára, „akkor az állati melléktermékekből származó liszt magasabb szinten kerülhet a takarmányba” – teszi hozzá.
Kutatás
Dr. David Meeker - az Észak-Amerikai Szolgáltatók Szövetségének (NARA) tudományos szolgáltatásokért felelős alelnöke és az Egyesült Államokbeli Fats and Proteins Research Foundation (FPRF) kutatási igazgatója - megjegyzi, hogy a kutatások világszerte nagyon jól megalapozottak a sertés és a baromfi melléktermékek etetésének gyakorlatára, gazdaságosságára, tápértékére és előnyeire.
Megjegyzi, hogy az FPRF az elmúlt 15 évben más kutatási területekre fektetett hangsúlyt (például akvakultúra, házi kedvenc eledel, termikus eljárások validálása, új piacok stb.). Mindazonáltal azt mondja: „Az állati melléktermékek állati étrendben való felhasználása továbbra is az egyik legfontosabb prioritásunk. Az állati takarmány összetevők globális szűkös kínálata folyamatos keresletet biztosít a melléktermékek iránt, és az FPRF továbbra is célzott kutatásokkal támogatja ezeket a piacokat.”
Pig Progress 2021.12.01.
Treena Hein - újságíró
